Víz megőrzése, költségek csökkentése öntözőrendszereknél.
- Csökkentse a vízszállító eszközök veszteségeit megfelelő szigeteléssel, vagy zárt csatornarendszerrel.
- Csökkentse a közvetlen párolgást az öntözés során, elkerülve a déli (forróságban) öntőzést. Csak a lombozat alatt alacsonyan öntözzünk.
- Csökkentse a túlfolyásból eredő lefolyási és el-átszivárgási (perkolációs) veszteségeket.
- Csökkentse a talajból történő párolgást mulcsozással és a sorok közötti csíkok szárazon tartásával.
- Csökkentse a gyomok szaporodását a sorok közötti csíkok szárazon tartásával és szükség esetén környezetbarát gyomirtó szerek alkalmazásával.
Miért hatékonyabb az automata öntözőrendszer?
Az újabb öntözési rendszereket úgy tervezték, hogy megfelelően időzítéssel optimális mennyiségű vizet adagoljanak kimondottan a gyökerekre koncentrálódva.
A cél a gyökérzóna nedvességtartalmának harmonizálása, hogy a növényt sem oxigén-stressz (túlzott nedvesség) sem víz-stressz (nedvességhiány) ne érje. Ezen felül az automata öntözőrendszerek nagy előnye még, hogy a talaj felszínének nagy részét szárazon tartja, nem kell a teljes területet öntözni, így nemcsak a párolgás csökken, hanem a gyomnövények elburjánzása is.
Ezt az optimális nedvességtartalmat nehéz elérni, fenntartani a hagyományos, illetve egyéb, például árasztásos öntözéssel. Az új öntözéskezelési megközelítés még mindig lassan növekszik, ezért ahol lehetséges gyorsítani, ösztönözni kell a fejlesztést.
Ideális esetben az új öntözőrendszerek vagy
- beton-bélelt csatornákban szállítják a vizet a területre, hogy elkerüljék a szivárgási veszteségeket, vagy
- lehetőleg zárt vezetékekben, amelyek megakadályozzák a szennyeződést és lehetővé teszik a megfelelő víznyomást.
A területen a víz alacsony költségű, időjárásálló műanyagcsöveken keresztül osztható meg, és a gyökérzónára a talajfelszínen vagy a talajfelszín alatt elhelyezett csepegtető, mikro-permetezők, vagy porózus testek segítségével jut el.
Az emberi munka és a helyileg hozzáférhető anyagok helyettesíthetik az iparilag előállított eszközöket, ha ezek nem állnak rendelkezésre, vagy túl drágák, viszont elérhető a hatékony öntözés elve.
Ahogy az öntözés gyakorisága növekszik, az infiltrációs időszak (beszivárgás időszak) az öntözési ciklus fontosabb részévé válik.
Kis mennyiségű napi (heti vagy havi) vízhasználat esetén a hozzáadott víz impulzusai néhány centiméteren vagy deciméteren belül csillapodnak, így a mélység alatti áramlás lényegében állandó.
A fejlett öntözőberendezéssel szabályozhatja a gyökérzóna nedvességtartalmát, valamint a vízelvezetés sebességét, mennyiségét a talaj beszivárgása szerint történő beállításával, a talajoldat koncentrációjának és az éghajlattal szemben támasztott párolgási igénynek megfelelően.
Így az öntözőrendszer optimálisan tudja kezelni a vízigényeket, növeli a terméshozamot és megőrzi a vizet.
A régóta elfogadott elképzelés, miszerint a gyökérzóna teljes térfogatát minden öntözés során meg kell nedvesíteni, ellentmond a közelmúltbeli tapasztalatoknak, amelyek igazolják, hogy optimális termés érhető el, ha a nedvesített zóna a talaj mennyiségének töredékére korlátozódik - 50 százalék, vagy még kevesebbre. Ez természetesen feltételezi, hogy a nedvesség és a tápanyagok ellátása abban a parciális térfogatban elegendő a teljes termésigény kielégítéséhez.
Általánosságban elmondható, hogy nehéz megváltoztatni az emberi viselkedés és a globális normák (Normahierarchia) elfogadott mintáját.
Egy tervezett gazdasági infrastruktúrát nem könnyű egy másikra, újabbra cserélni. A berögzött szokások és hagyományok tehetetlenséget szülnek, az érdekek pedig fenntartják a status quo-t és ellenállnak a reformálásnak. Éppen ezért fontos az új és minden tekintetben hatékony öntözési rendszerek támogatása, megismerése és mihamarabbi alkalmazása.